2017. augusztus 30., szerda

Tört angol - MarkJin fanfiction - 2. fejezet



Második fejezet - Önmagad legnagyobb ellensége


Jinyoung:

- Bármikor megjöhet - suttogta a fülembe Jackson, mintha nem tudtam volna.
- Ha megjön, sem azonnal nekünk mutatják be, hanem a fejeseknek - vágtam rá mogorván.
- Majd felrobbansz az idegességtől - állapította meg.
- Megeshet.
Bár JaeBum ugyanúgy a legjobb barátom volt, mint Jackson, előtte mégis próbáltam leplezni, mennyire felzaklatott már maga a tény is, hogy egy új ember kerül a csapatunkba. Jackson előtt viszont nem kellett takargatnom semmit, ő úgy ismert, mint a rossz pénzt.
- Tényleg nem értem, miért. Hogy lehet ilyen negatív megérzésed azóta, hogy tudsz az érkezéséről? - rázta a fejét.
- Én sem értem. De... - megálltam egy kicsit átgondolni, hogyan is tudnám érthetően elmagyarázni neki a helyzetemet. - Nem konkrét negatív érzésről van szó, és nem is a szokásos félelmem az ismeretlentől. Inkább azt érzem, hogy valamit nagyon fel fog bolygatni körülöttem.
- Áhá! Szóval csak körülötted… - ráncolta a homlokát. - Talán attól félsz, hogy első látásra beleszeretsz? - kérdezte pimasz hangsúllyal.
- Nincs első látásra szerelem - jelentettem ki, mert tényleg így is gondoltam.
- Ne légy te abban olyan biztos! - kacsintott. - De én most már kifejezetten várom, hogy megjöjjön. A te arcodat fogom majd figyelni, mikor bemutatják nekünk.
- Szemét! - ütöttem egy nagyot a vállára, ami után rám vetette magát, ahogy az szokása volt, és hol ölelgetett, hol csak ijesztő fejet vágva ült a derekamon. - Elég lesz! - Egy idő után mindig meguntam a dolgot.
- Nem vagyok szemét. Pont, hogy fair vagyok, amiért előre közlöm veled, hogy mire számíts.
- Hát persze.


   Viszont az én gondolataimat ezután Jackson sem tudta egy hangyányit sem elterelni az ismeretlen érkezéséről. Már épp fel akartuk adni a várakozást, és elmenni szerezni valami kaját, amikor kilépve a próbatermünkből, megláttuk, hogy többen is egy fiatal fiúval beszélnek. De az idegen háttal állt nekünk, ezt kihasználva én el is akartam lopódzni az ellentétes irányba, viszont Jackson visszarántott, majd integetni kezdett a többieknek.
- Köszi! - suttogtam a fülébe mérgesen. - Ezért még kapni fogsz.
- Tudom.
- Jackson, Jinyoung! Gyertek ide, bemutatom nektek Markot! - mondta maga JYP.
Majd a szóban forgó személy nagy mosollyal az arcán megfordult, én pedig ledermedtem egy pillanatra. Jackson engem figyelt, ahogy azt előre megmondta, de nem érdekelt, nem tudtam ezzel foglalkozni.
Ki a jó fészkes fene volt ez a srác? Honnan jött? Miért pont ide? Miért hozzánk? Miért oda, ahol én ott voltam? És hogyan lehetett valakinek ilyen angyali arca?
Az a mosoly egyszerre ölte meg és töltötte fel a keserűséggel és félelemmel teli szívemet.
- Sziasztok, Mark vagyok! - intett aranyosan, majd kezet nyújtott előbb nekem, utána a barátomnak.
- Szia, örülünk, hogy megismerhetünk. Én Jackson vagyok, ő pedig Jinyoung - bökött meg kicsit, mert gondolom sejtette, hogy alig tudok megszólalni.
- Én is örülök. Jinyoung vagyok - bólintottam egy gyenge mosoly kíséretében.
- Még van egy-két megbeszélni valóm Markkal - mondta JYP rám nézve. - De utána már ismerkedhettek is vele.
- Rendben - bólogattam, majd fordultam is meg, hogy az ijedséggel teli belsőm végre az arcomra is nyugodtan kiülhessen.
Vissza sem nézve, gyors léptekkel vágtam ki a próbaterem ajtaját, és ültem be az egyik sarokba. Majd felhúztam a térdeimet, és összekulcsolva körülöttük a kezeimet, lehajtottam a fejemet.
- Ajaj! Tényleg nekem lett igazam? - kérdezte Jackson, miközben megsimította a hátamat.
- Nincs neked semmiben sem igazad! - vágtam rá gorombán, pedig nem ezt érdemelte tőlem. – Minek kellett intened nekik? Még egy kis időre nyugtom lehetett volna.
- Mit számított volna egy-két óra? Jinyoung, valami olyat éreztél, mikor megláttad, amit előtte soha, és ez megrémisztett. Főleg azért, mert korábban is volt egy furcsa megérzésed vele kapcsolatosan – állapította meg. Ennyire csak ő volt képes átlátni rajtam.
- Talán - hagytam rá, pedig pontosan eltalálta, mit is érzek. - Mi a fészkes fene történik velem? Egyrészt átmentem jósba? Másrészt meg miért fogott el ez a furcsa érzés, mikor megláttam? Biztos utálni fogjuk egymást - bólogattam, hátha sikerül meggyőznöm legalább saját magamat. - Erről lehet szó. Általános iskolában is volt egy ilyen srác. Egy új fiú, akit amint megláttam, éreztem, hogy mi nem leszünk jóban, és igazam is lett. Túl régi történet, így már elfelejtettem, mit is éreztem pontosan, de biztos valami hasonlót - raktam össze a képet, majd kicsit megnyugodva felálltam a földről.
- Ezt a hülyeséget te sem hiszed el, ugye? - kérdezte komolyan Jackson.
- Mi az, hogy hülyeség? Nem hiszed, hogy így volt? - lettem egyre idegesebb. - Három éven át ki nem állhattuk egymást, pedig kábé két szót sem váltottunk, de valahogy elsőre megéreztük, hogy mi taszítjuk a másikat.
- Ezt éppenséggel elhiszem, és azt is, hogy megéreztél Marknál is valamit, csakhogy az nem taszítás volt, drága barátom, hanem vonzás - magyarázta, de én igenis nem hittem neki.
- Ha ez vonzás, akkor én nem olyan fizikát tanultam, mint te - vágom rá durcásan.
- Jinyoung, olykor te vagy önmagad legnagyobb ellensége - zárta le ennyivel, majd elkezdtünk az egyik közös dalunkon dolgozni.
Végre, munka, amibe belevethettem magamat. De nem sok nyugodt percet kaptam, negyedóra múlva már kopogtatott is JYP, hogy meghozta nekünk Markot.
- Légy bunkó! Légy bunkó! - mantráltam magamban, mert azzal megkönnyítette volna a helyzetemet, úgy minden egyszerűen magyarázható lett volna.
- Sajnálom, fiúk, hogy rátok sóztak. Úgy látom, épp dolgoztok is valamin - mutatott a dalszöveggel teli papírdarabkáinkra, miközben én meglepődtem, hogy megértettem az angol beszédét.
- Ó, semmit nem zavartál meg! - mosolygott rá biztatóan Jackson. – Csatlakozz hozzánk nyugodtan!
- De csak, ha tényleg nem baj. - Közben rám nézett félénken, várva, hogy én is áldásomat adjam rá. Egek, miért volt ilyen kis ártatlan?
- Dehogy baj! - néztem rá kedvesen, mert máshogy nem tudtam, és egy ilyen egyszerű válasz szerencsére még nem fogott ki a gyatra angoltudásomon.

Mark:

Nem tudtam, hogy mit várjak az érkezésemtől. Egyszerűen nem volt semmilyen megérzésem. Inkább csak szomorúságot éreztem a családom hátrahagyása miatt, majd egyfajta üresség árasztotta el a mellkasomat. Egy olyan űr kezdett el tátongani bennem a hiányuk miatt már most, ami tudtam, hogy csak akkor fog tudni elmúlni, ha legalább egy olyan ember lesz Koreában, akivel képesek leszünk igazán megszeretni egymást. Reménykedtem abban, hogy a munkával kapcsolatosan nem lesznek gondok, nem fogok bénázni, vagy legalább is a lehető legkevesebbet. De talán ennél is jobban reménykedtem, sőt, vágytam arra, hogy legyen valaki, akit a szívembe zárhatok. Voltak barátaim Amerikában, de egyszerűen nem volt olyan személy, akit annyira nagyon fájt volna hátrahagynom, kivéve a családomat. Az öcsém egyben a legjobb barátom volt, ezért is borult úgy ki, amiért elhagytam.
Ekkor végig pergett előttem csomó közös, szép emlékünk, és kénytelen voltam kirohanni a repülő mosdójába, hogy ne lássa a többi utas, milyen keserves zokogásba török ki. Elhagytam őt! Elhagytam az öcsémet! Mi lesz vele nélkülem? És mi lesz velem nélküle?
Talán ez volt a lehető legrosszabb döntés, amit meghozhattam. De rajongtam a JYP bandáiért, főleg a JJ Projectért. Az ő debütálásuk volt az, ami miatt végérvényesen eldöntöttem, én ennél az ügynökségénél akarok dolgozni, ha törik, ha szakad. És most két dolog mindenképp beleszakadt ebbe a döntésembe, a testvérem szíve és a sajátom.
Leszállva a gépről, táblával fogadott a JYP egyik sofőre, ami számomra furcsa volt, hisz nem voltam ilyen pompához hozzászokva. Majd maga az igazgató volt az első, aki érkezésemkor megkeresett, de azért több társa is vele tartott. Nagy örömömre mind jól beszéltek angolul, de azért egyértelműen a tudtukra adtam, hogy tanulom erősen a koreait, és remélhetőleg az ideköltözésem felgyorsítja majd a folyamatot. Bár azt már nem tettem hozzá, hogy félek, senki sem akar majd barátkozni velem, mert nem értik, mit mondok. De attól is rettegtem, hogy valaki majd nagyképű amcsinak gondol, aki többnek és jobbnak tartja magát náluk, akik már benne voltak a bizniszben egy ideje.
Azonban, még a formalitáson is alig voltunk túl, mikor hirtelen két velem egykorú srác jelent meg, akiknek be is mutattak. Bár az egyiküknek nem lett volna muszáj, Park Jinyoungot bárhol, bármikor felismertem volna. JaeBum is nagyon tehetséges volt a JJ Projectből, én mégis Juniorért kezdtem el igazán rajongani. Azt pedig, hogy milyen jó páros voltak együtt, azonnal kiszúrtam. Épp ezért nagyon összetört, amikor azt nyilatkozták, nem terveznek jövőbeni albumot.
- Sziasztok, Mark vagyok! - intettem nekik félénken, miközben próbáltam a rajongó énemet háttérbe szorítani, majd kezet nyújtottam nekik.
- Szia, örülünk, hogy megismerhetünk. Én Jackson vagyok, ő pedig Jinyoung - mondta kedvesen a másik fiú, aki láthatólag pozitívan állt hozzám, de ezt sajnos Juniorról nem tudtam elmondani.
- Én is örülök. Jinyoung vagyok - bólintott és bár próbált egy mosoly féleséget kicsikarni magából, engem nem tudott becsapni. Annyi interjút néztem már róla, hogy tudtam, milyen a valós mosolya.
- Még van egy-két megbeszélni valóm Markkal - szakított ki JYP hangja a saját belső világomból, viszont a többit már nem értettem meg, ahhoz az én koreaim még kevés volt.
- Rendben - bólogatott Jinyoung, és mint aki menekülne előlem, már sietett is elfele.
Hát ilyen az, amikor találkozol az egyik nagy kedvenceddel, akiért rajongsz, és ő nem éppen olyan, mint amilyennek elképzelted?


Nagyon igyekeztem figyelni arra, amiket elmondtak nekem. De igazából olyan dolgok voltak, amikre számítottam, így nem volt vészes az állandó elbambulásom, amit az váltott ki belőlem, hogy folyton eszembe jutott, hogy pár percen belül ismét Jinyounggal találkozhatok. Arra gondoltam, lehet csak elsőre voltam unszimpatikus neki, és másodjára már kedvesebb lesz velem. Vagy ilyen goromba természete lett volna igazából? Netalántán én voltam ennyire elviselhetetlen?
De a másik fiú, Jackson tök kedvesen viszonyult hozzám. Ami azért is volt jó pont, mert, mint megtudtam, az ő csapatának leszek a háttérembere Jinyounggal és JaeBummal. Egek, ha előre tudom, hogy a két nagy idolommal együtt dolgozhatok, még nagyobb izgalommal és félelemmel léptem volna át Korea határát!
Végül magamba szívva a legfontosabb információkat, mély sóhajtások kíséretében követtem JYP-t Jacksonékhoz. Azzal biztattam magam, hogy nem lesz semmi gond, az első benyomás még nem minden. És mintha egy kicsit már kedvesebben nézett volna rám Jinyoung, mikor beléptem a próbatermükbe.
- Sajnálom, fiúk, hogy rátok sóztak. Úgy látom, épp dolgoztok is valamin - szúrtam ki a dalszöveges papírdarabkákat, amik ismerősek voltak, hisz én is ilyenekre írogattam.
- Ó, semmit nem zavartál meg! - mosolygott rám Jackson, ami nagyon jól esett. - Csatlakozz nyugodtan hozzánk!
- De csak, ha tényleg nem baj - néztem félve Juniorra, mert úgy tűnt, mintha Jackson csak a saját nevében beszélt volna.
- Dehogy baj! - mondta végül Jinyoung, aznapi legkedvesebb pillantásával.
Bár ő nem tudott jól angolul, Jacksonnal rengeteget beszélgettem mindenféléről, magamról, a családomról, zenélésről, Amerikáról, ő pedig az ottani dolgokról. Junior lelkesen hallgatta, és ha valamit egyáltalán nem értett, akkor Jacksontól kért tolmács segítséget. Végül észre se vettük, hogy elbeszéltünk két óra hosszát, így eljött az idő, hogy megmutassák, hol fogok lakni. De annyit már tudtam, hogy közös lakásban velük.

    (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett ez a rész is. Már várom, hogy Jinyoung rájöjjön a valódi érzéseire Mark iránt. Várom a kövi részt. ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy ez is tetszett. És Jinyoung pedig igyekszik majd leküzdeni a fenntartásait Markkal szemben. :)

      Törlés
  2. Szia!

    Nagyon tetszett! Remélem, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel állsz hozzá ehhez a remeknek ígérkező történethez. Várom a következő fejezetet!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Igazán örülök, hogy eddig tetszik. :) A lelkesedésem pedig ígérem, nem fog csökkenni. Bár attól félek, hogy szeptember vége fele, miután kezdődik az egyetem, kicsit kénytelen leszek belassítani. De addig is, amennyi fejezetet csak tudok, megírok előre, hogy ne kelljen abbahagynom a folyamatos feltöltést. :)

      Törlés
  3. Szia ^^
    Hát igen... nem most töltötted fel ezt a fejezetet, és azóta már többet is felraktál, de a szokásomhoz híven, amit elolvastam, az alá írok egy kis kommentet, mert tudom, hogy az írónak nincs fontosabb a visszajelzésnél :3 szóóóóval
    Imádom Jackson! Kell nekem is ilyen barát qwq Nem mintha nem lenne... de kell Jackson! Meg hát már tereli jó irányba Juniort. Jinyoungnak meg nem kéne ennyire makacsnak lenni, hiszen Mark egy tünemény! És szent jó isten, hát ő érte rajong qwq *instant dead* (Nemhiába szeretem ezt a párost) Meg együtt fognak lakni, szóval Jinie kénytelen lesz megkedvelni Markot, yees! *^*
    Sajnos nem tudom, hogy mikor fogom behozni a lemaradásom. A suli nagy ellenségem, és mindig is magam ellen játszottam, szóval dupla annyi időt vesz el az életemből a tanulás, mint amennyit kéne, de igyekszem qwq hiszen imádom!
    XingYi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Természetesen megértelek, én is rengeteget tanulok, csak én az egyetemen szorgalmi időszakban nem vagyok annyira leterhelve, így szerencsére van azért időm írni, még ha olvasni nem is annyi, mint azt szeretném.
      És igen, én is olyan vagyok, hogy mindenhez írok, amit elolvasok. (Egyébként elolvastam a JJ Project - MarkJin one shotodat, és írtam is hozzá. Majd más történetedet is olvasni fogom a jövőben, mert tetszik a stílusod.)
      Jackson karakterét imádom írni, meg hát a MarkJinSon triót nem hagyhatom ki, úgyhogy lesz még itt szerepe Jacksonnak.
      Mark pedig mind tudjuk, mennyire rajong a valóságban is Jinyoungért, csak ezt most azzal is kiegészítettem, hogy már a találkozásuk előtt nagy kedvence volt. És kénytelen lesz bizony megkedvelni.
      Nagyon jól esik, hogy ennyire szereted, mert bár imádom írni, hisz ők a legnagyobb kedvenceim, de így még jobb, hogy tudom másoknak is sokat jelent. ♥
      És megvárnak a fejezetek, nem mennek sehova. Kitartást a sulihoz, és köszönöm, hogy írtál! :)
      Mese

      Törlés