Élet a halálban - EXO - KaiSoo fanfiction

Élet a halálban

Kyngsoo:

Azt mondják, két dolog biztos az életben: hogy megszületünk, és hogy meghalunk. De mi van azokkal az életekkel, amik nem is igazi életek? Miért van az, hogy egyesek fényűzésben töltik a mindennapjaikat, míg mások hozzájuk képest életnek sem nevezhetik azt, amit kaptak?

Kyungsoo pontosan ilyen ember volt. A szülei lemondtak róla a születése után, így árvaházba került. Soha semmilyen rokona nem látogatta meg ott, így nem tudta, mi az, hogy családi kötelék és igaz szeretet. Jégszívvel együtt létezett - mert még ha életnek nem is volt mondható, amiben részesült, létezésnek igen. Hisz ő is ugyanúgy táplálkozott, aludt, oxigént szívott be, mint a szerencsésebb sorstársai. De Kyungsoo nem volt boldog, sőt elképzelése sem volt róla, mit is takar a boldogság fogalma.

Egyszer, amikor nyolcéves volt, egy család örökbe akart fogadni egy gyermeket, és őt nézték ki először maguknak. El is beszélgettek vele, de amikor a kisfiú sorra nem olyan válaszokat adott, mint amilyeneket ők vártak, úgy döntöttek, nem Kyungsoo a megfelelő gyermek számukra. A legfontosabb kérdésük – mivel vallásos személyek voltak – az volt, hogy elég jó kisfiú volt-e eddig ahhoz, hogy a Mennybe jusson. Erre rávágta a gyermek: nem tudja, épp ezért igyekszik minél tovább élni, hogy késleltesse az esetleges Pokolba jutását. Még a többi válaszát el is nézték volna neki, de ezt képtelenek voltak, így helyette egy Jongin nevű fiút vittek magukkal. Kyungsoo sohasem tudta, miért nem őt választották, hisz minden kérdésre azt válaszolta, amit igaznak vélt, így nem hibáztatta magát. De akaratlanul is eljátszott olykor a gondolattal, hogy milyen élete lett volna, ha örökbe fogadják.

Sokszor próbálták ösztönözni az árvaházban, hogy használja ki az éles eszét, és tanuljon amennyit tud, de Kyungsoo csak a felszínét kapargatta a valódi képességeinek, ezért nem is vitte sokra. Harminc évesen segédmunkásként tengette a napjait. Nem volt családja, sőt sohasem volt párkapcsolata. Mivel nem tudott nyitni az emberek felé, így spórolt rá, hogy egy luxus kurtizánt fogadhasson fel egy éjszakára, akivel kipróbálja, milyen is a testi élvezet. Azonban ez is csalódásként érte; alig ért végett az aktus, Kyungsoo ki is dobta a nőt, majd a vécéjébe hányva tudatosította magában, hogy élete egyik legrosszabb élményén van túl. Fogalma sem volt róla, hogy a legfőbb probléma az volt, hogy homoszexuális volt, így rossz nemű személlyel próbálkozott. Viszont ez elég volt neki ahhoz, hogy feladja az életét. Nem folyamodott konkrét öngyilkossághoz, de még annyira sem élt, mint korábban, és ami a legjobban elszomorította, hogy képtelen volt elképzelni egy szebb életet magának.

Mígnem az egyik nap - szokásos figyelmetlenségének köszönhetőleg - Kyungsoot elcsapta egy autó, ami miatt rövid időre még a szíve is megállt. Ezekben a percekben pedig nem a sötétség ragadta el, hanem pont, hogy egy fénycsóva tárult a szeme elé, ami egyre nagyobb lett, mígnem egy gyönyörű férfi állt előtte angyal képében.

- Megismersz? – kérdezte tőle.

- Nem – vallotta be Kyungsoo.

- Jongin vagyok, az, akit helyetted fogadott örökbe a Kim család – emlékeztette.

- Ó, így már rémlik. De te mit keresel itt? Nem kéne a puccos életedet élned, amit biztosítottak neked?

- Meghaltunk a családommal egy autóbalesetben.

- És mi lett belőled, az őrangyalom? – próbálta összerakni a képet.

- Nem pontosan, viszont összeköttetésben vagyok veled. Aznap összeforrt a sorsunk, amikor engem választottak helyetted. Gondolom, fordított esetben, ha te haltál volna meg, és most az én szívem áll meg, akkor te jelensz meg angyal képében előttem.

- Aha! – bólogattam. – De mit akarsz tőlem?

- Választanod kell, Kyungsoo: élni vagy meghalni szeretnél?

- Tessék?

- Gyorsan dönts, mert ha nem, automatikusan felkelsz!

- Én… Én nem is tudom – vallotta be az összezavarodott férfi.

- Akkor ez esetben, ég veled! – búcsúzott tőle az angyal, Kyungsoo pedig nemsokára egy mentőskocsiban ébredt, majd újra elsötétült előtte a világ, de tudta, hogy már késő a másik út mellett döntenie: visszahozták az életbe.

Képtelen volt megérteni, hogyan választhatta úgyis az életet, hogy nem lelte benne semmi örömét. Talán azért, mert ez egy jól ismert rossz volt, míg a halál csak az ismeretlenséget kínálta számára. De ott volt Jongin, ráadásul szebb volt, mint bárki, akit életében látott. Talán a Mennyország tette szebbé, és mivel Kyungsoo nem csinált soha semmi jót, így biztos, nem odakerült volna. Viszont kifejezetten rosszat sem cselekedett. Magát egy semleges személynek tartotta, épp ezért el tudott képzelni egy köztes világot a hozzá hasonlóaknak, ami a Mennyországot és a Poklot választotta el egymástól. Meg akarta tudni, de ahhoz, hogy megtudja, mindent fel kellett áldoznia.

Hetekkel a balesete után még mindig nem vette rá magát az öngyilkosságra. Várt valami jelre, valamire, ami segíti a végső lépést megtennie. De Kyungsoo soha, semmi igazán jót nem kapott az életében, viszont nem is tett érte, hogy kapjon. Így a végső elhatározásához az a felismerés kellett, hogy ráeszméljen: az emberek maguk írják a sorsukat, és ha már ezen a világon nem volt képes boldog életet biztosítani magának, majd egy másik helyen – bárhol is legyen az – újrakezdheti.

- Jongin! – ez volt az a szó, ami elhagyta az ajkát, amikor leugrott a társasház tetejéről, amiben lakott.

- Hát visszajöttél! – fogadta boldogan a gyönyörű angyal.

- Igen – felelte Kyungsoo, majd észrevett valami furcsát magán, méghozzá azt, hogy szárnya lett, és ugyanúgy, ahogy Jonginon, rajta is egy virágkoszorú volt.

- Én is… Én is angyal lettem? – kérdezett rá félénken.

- Igen – felelte vidáman a másik.

- Egyikünknek sem volt a leggördülékenyebb élete, de itt tehetünk azért, hogy segítsünk másokat jó útra terelni. Mit szólsz, vállalod velem ezt a feladatot? – nyújtotta neki oda a kezét.

- Veled bármit – felelte Kyungsoo, majd belecsúsztatta a kezét a másikéba, aki azonnal magához is rántotta, majd ajkát a kisebbikére tapasztotta.

- Hé, ilyet szabad a Mennyországban? Mármint mindketten férfiak vagyunk – jött zavarba Kyungsoo.

- Itt már nem számít az ember neme, csak a lelke, és neked sokkal szebb és tisztább lelked van, mint azt hinnéd. Gyere, nézz csak a tükörbe! – vitte arrébb. – Itt a külsőnk teljes mértékileg a belső szépségünk tükörképe. Ez vagy te igazából.

Kyungsoo megdöbbenve látta be, hogy Jonginnak igaza volt: sokkal szebb volt, mint valaha, sőt majdhogynem gyönyörű. Ő sohasem volt rossz ember, szimplán csak belefásult a szerencsétlen életébe, de végre ki tudott onnan törni, és egy új kezdetet nyitni. Az ő életének nem a lezárása volt a halál, hanem a kezdete.

A korábbi történetemet ezzel a párossal ITT találjátok.

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)