2017. október 6., péntek

Tört angol - MarkJin fanfiction - 11. fejezet



Tizenegyedik fejezet – Plusz töltet




Jinyoung:

Féltem, hogy milyen hívást kaphatott Mark, mert bár próbálta leplezni a szomorúságát, de ismét átláttam rajta. Viszont nem akartam faggatni, inkább invitáltam, hogy tartson velünk a fiúk táncpróbájára is. Ő pedig egy újabb tehetségét fedte fel előttünk, méghozzá azt, hogy éveken át akrobatikázott, így olyan trükköket tudott, amiket látva tátott szájjal bámultuk. Jackson azonnal be is nyújtotta igényét azzal kapcsolatosan, hogy tanítson meg neki is párat közölük, amit Mark lelkesen megígért. Ezek után viszont átadta nekem a terepet.
 Átnéztem velük a debüt dalukhoz készített koreográfiát, amit már profi szinten tudtak. Mark tátott szájjal nézte őket, amitől büszkeség töltötte el a szívemet. Látva, más, hogyan reagál az ügyes „fiaimra”, éreztem csak igazán, mennyit fejlődtek, amióta foglalkozni kezdtünk velük Jaebummal. Azonban volt egy másik táncuk is, amit már Yugyeommal együtt koreografáltam. Mark ezt is lelkesen nézte, pedig ez még közel nem ment olyan pontosan, mint a másik, de azért látszott, hogy akkor is sokat gyakoroltak, amikor én épp nem voltam velük. Végül is, mi is kimerülésig próbáltunk anno Jaebummal a debütünk előtt, úgyhogy tudtam, milyen, akkor is szorgoskodni, amikor senki sem lát. Itt nem azért folytak a próbák, hogy bárkit is lekörözzön az ember. Ahogy nemrég én a barátommal, most ők is egymásért és a közös álmukért küzdöttek és rakták bele minden energiájukat a táncolásba és dalszerzésbe. Egyszerre vártam és rettegtem attól, milyen fogadtatásuk lesz, ha debütálnak. De annyi tehetség, potencia és nem mellesleg szeretet volt bennük, hogy reméltem, mindez sikerhez vezeti őket. Megérdemelték volna. 


- Zseniálisak voltak ezek a táncok – mondta Mark angolul nagy lelkesedéssel, amit valószínűleg BamBam és Yugyeom is megértettek, mivel azonnal megköszönték neki és le is pacsiztak vele.
- Még párszor el kell próbálniuk őket – akadozottan, de összehoztam ezt az ő nyelvén.
- Hát persze. Én jól elvagyok itt – jegyezte meg.
- Viszont én már egyre jobban éhesedek – nézett rám keresztbe tett kézzel Jackson.
- Mindjárt elküldök valakit kajáért. Csak mondjátok meg, mit kértek!
Miután mind leadták a rendelésüket, azonnal kerítettem valakit, aki beszerzi őket.
- Hé, várj! – ordítottam a srác után. – Magamnak elfelejtettem rendelni. – Olykor olyannyira magam elé helyeztem másokat, hogy a saját igényeimről teljesen megfeledkeztem, ahogy most is, de szerencsére ez esetben időben eszembe jutott korrigálni.

Félóra múlva a padlón szétterülve kapkodtak levegőért, és már szinte könyörögtek valami kajáért.
- Biztos, mindjárt meghozzák őket, fiúk. Ne legyetek ennyire türelmetlenek! – kértem őket, mintha nem tudtam volna jól, milyen hisztisek tudtak lenni fáradtan.
- Akkor tereld el a figyelmünket az éhségről! – adta ki a feladatot Jackson.
- De mivel? – Nem tudtam, mire is gondolhat.
- Passz.
- Nem táncolod el nekünk azt a szólódat, amit eddig csak én láthattam? – lett lelkes Yugyeom.
- Miért láttál te bármit is, amit mi BamBammel nem? – nézett rá sértődötten Jackson.
- Mert… - Yugyeomnak előjött a szégyenlős énje, így tudtam, hogy nekem kell folytatnom helyette.
- Mert nemrég együtt csináltunk nektek egy új koreót, amit nemsokára el is kezdünk gyakorolni.
- Ó, tényleg? – nézett a barátjára BamBam mosolyogva. – Ezt nem is mondtad, Yugyeom. De nagyon büszke vagyok ám rád! – veregette meg a hátát.
- Én is – mondta Jackson, majd a csapat legfiatalabb tagjára vetette magát, amin jót nevettem. – Hé, nehogy azt hidd, hogy megúszhatod a dolgot! – emelte fel a mutatóujját. – Lássuk csak azt a szólót!
- Nem kötelességem és kész – tettem keresztbe a kezem.
- Jinyoung, kérlek! – mondta Mark angolul, miközben lelkesen nézett rám, én pedig nem voltam képes ellentmondani neki.
- Rendben, de csak Mark kedvéért – adtam be a derekam.
- Köszönöm – mosolygott a szóban forgó személy.
- Mondanám, hogy magamra veszem, de ennél jobban érdekel a táncod – jegyezte meg Jackson.
- Yugjeom, berakod a számot? Ott van a CD a magnó mellett – kértem meg rá.
- Persze, máris. 


Kifújtam a levegőt, mielőtt beálltam a kezdő pozícióba. Nem volt elég, hogy egy olyan táncot mutattam meg, amit csak a saját szórakozásromra készítettem, még ott volt az a tény is, hogy Mark tágra nyílt szemekkel nézett. Így szükség volt egy nyugtató sóhajtásra, mielőtt elkezdtem. 
Egy közepesen gyors táncról volt szó, amiben volt pár igen technikás rész is. Nem gondolkoztam sokat, mikor megcsináltam, csak a belső hangjaimra hallgattam, mint mikor dalokat írtam. Eszembe sem jutott, hogy bárkinek is megmutassam. Yugyeomnak csak véletlenül szóltam el magam, erre azonnal ugrott a dologra, így eltáncoltam neki, de azt nem hittem volna, hogy továbbadja a többieknek. Behúzott a csőbe, ami nemrég még nem is lett volna ilyen fontos számomra, most viszont, Mark fürkésző szemét látva, úgy éreztem, nem vagyok elég jó ahhoz, hogy engem nézzen. Sokkal jobb és kidolgozottabb koreográfiát kellett volna látnia tőlem. Ráadásul nem is gyakoroltam sokat, hisz nem sok időm volt rá. De mikor végeztem, nagyban tapsolt, és teli vigyorral közölte, hogy neki nagyon tetszett. Mivel nem tudott jól hazudni, így hittem benne, hogy az igazat mondja.
- Ezt miért féltél nekünk megmutatni? – érdeklődött Jackson. – Baromira jó volt. Persze látszik, hogy nem gyakoroltad sokat, de attól még, ami jó az jó, és kész.
- Köszi, Jackson.
- Szerintem is klassz volt – mondta elismerően BamBam.
- Én már egyszer megdicsértem, és még mindig kitartok a véleményem mellett – ez már Yugyeomtól jött.
- Köszönöm, srácok, jól esik, hogy tetszett. – Mindez valóban így volt, viszont nem is próbáltam tagadni saját magam előtt, hogy Mark dicsérő szavai, a nyitott tekintete és sugárzó mosolya többet jelentett számomra, mint a három fiú biztatása együtt. Ezt azonban Jackson semmiképp sem tudhatta meg, különben ezt hallgattam volna tőle egy életen át.

Mark:

Mikor csatlakoztam a csapat táncpróbájára, hirtelen megilletődtem, mert bár a dalszerzésnél tudtam segíteni nekik, de a táncoláshoz nem értettem. Persze Jackson lelkesen kérdezgetett, hogy van-e valamilyen táncos múltam, én pedig zavaromban rávágtam, hogy akrobatikáztam egy ideig. Arra viszont nem számítottam, hogy ezzel rögtön a figyelem középpontjába kerülök. Lelkesen kérték, hogy mutassak meg nekik pár elemet, amit jól tudok. Bár volt bennem egy kis félsz, hisz egy ideje nem csináltam egyiket sem, de szerencsére semmit nem rontottam el. Hiába, a több éves rutin azért meglátszott. Jackson kérte is, hogy majd idővel tanítsak meg neki pár elemet, amit boldogan megígértem, hisz így legalább a táncos munkából sem maradtam ki teljesen.
Ezek után viszont ismét háttérbe vonultam, Jinyoung pedig hirtelen átváltott tánctanár üzemmódba, és jó párszor megcsináltatta velük a debütáló daluknak a koreográfiáját. Remekül csinálták a srácok, látszott a sok gyakorlás, de Junior minden egyes apró hibát kiszúrt, és átnézte azokat velük. Borzasztóan maximalista volt, de nem csak ő, hanem az egész csapat. Egyszer sem húzták a szájukat, amiért valamit külön kellett gyakorolniuk, hanem lelkesen próbálták a lehető legpontosabban leutánozni azt, amit épp Jinyoung mutatott nekik. Látszott, hogy a lehető legtökéletesebben szeretnék tudni a debüt koreográfiájukat, ami érthető volt, hisz nagyon sok minden múlott az első benyomáson a jövőbeni rajongóikkal kapcsolatosan.
De egy másik táncukat is láthattam. Ez nem volt még annyira profizmusig gyakorolva, de a koreográfia maga talán még jobban is tetszett, mint az előző.


- Zseniálisak voltak ezek a táncok – mondtam lelkesen angolul, amit Yugyeom és BamBam lepacsizva köszöntek meg.
- Még párszor el kell próbálniuk őket – jegyezte meg Jinyoung, szintén az én anyanyelvemen.
- Hát persze. Én jól elvagyok itt – adtam a tudtukra, mivel tényleg nagyon jó volt őket nézni, inspiráltak, hogy a jövőben én is a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, ha már egy ilyen remek csapat részese lehettem.
Viszont Jackson valamilyen kajálásról beszélt, majd engem kérdezgetett, hogy mit szeretnék ebédre. Hirtelen azt mondtam, hogy hamburgert, mert ez jött elsőnek a számra. De végül is, azzal nem lőhettem nagyon mellé.
   Az ezt követő félórában minden maradék energiájukat felemésztve próbálták újra és újra mindkét táncot, de egy idő után feladták és a padlón elterülve kapkodtak levegőért. Minden elismerésem az övéké volt, hisz nézni is fárasztó volt, amit csináltak. Azonban az ebédünk még nem érkezett meg, így Jinyoungnak kezdtek valamit magyarázni. A beszédükből a tánc és szóló szavakat hallottam ki, így sejtettem, hogy tőle akarnak egy szóló táncot látni. Így is lett, Jinyoung egy sóhajtás után elkezdett egymagában táncolni. Bár én csak laikus szemmel néztem, de azt egyértelműen megállapítottam, hogy a vérében volt a táncolás. Minden egyes mozdulatában ott volt a pontosság, precizitás és a tánc iránti szeretet. Persze láttam már a JJ Projectes időszakában felvételeken táncolni, de itt élőben, egyedül, minden gátlását levetkőzve magáról, egy olyan oldalát tárta fel előttem, amit előtte el se tudtam volna képzelni. Ettől pedig a gyomrom elkezdett cikázni. Olyan dolgokat mozgatott meg bennem, amikről azt sem tudtam, hogy bennem vannak. Amikor befejezte, legszívesebben a nyakába vetettem volna magam. Eddig is rajongtam érte, de ez most egy olyan plusz töltetett adott a dolognak, ami lehet, már nem is volt egészséges, viszont most jobban örültem az ittlétemnek, mint ellőtte bármikor.

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése