2012. augusztus 18., szombat

5. fejezet



Ötödik fejezet ~ A valóság
(Részlet)

(Gergő) 

- Gergő! – visszhangzott egy lány hangja.
- Igen? – kiáltotta, miután meglátta a magasban lebegő Esztert, akin egy gyönyörű sárga ruha volt, mellyel megegyező színű füst vette körül. A haja pedig le volt engedve, és úgy szállt, mintha víz alatt lett volna. A szemei kékebbek és virítóbbak voltak, mint maga az ég.
Csak Gergő tűnt ki az álomból, aki jobb kezére támaszkodva ült a földön, abban a ruhában, amiben tegnap volt. Olyan volt az egész jelenet, mintha Eszti valamilyen angyal, és szellem keveréke lett volna, Geri pedig csak egy halandó, aki nem, hogy repülni, de még a földről felkelni sem tud.
- Gyereee! – intett az ujjával a lány. De a fiú sem mozdulni sem beszélni nem volt képes.
- Gyeerreeee! – hallotta újra a kérést, ami most sokkal parancsolóbb volt, mint az előbb, viszont ő bárhogy próbálkozott, semmit sem tudott tenni, a feje forgatását kivéve. De, ekkor egy alak tűnt fel a sárga messzeségben. Gergő annyit vett ki belőle, hogy egy férfi, akinek feltehetőleg világosbarna haja volt, és szürke kabátot, valamint fekete nadrágot viselt. Viszont ő sem tudott mozdulni. Eszter pedig csak lebegett, és hívó szemekkel nézet rá, majd megfordult és a távolban álló fiúra mosolygott, ezután vissza akarta fordítani fejét, de nem tudta teljesen, így most már egyikükre sem tudott nézni. Olyan volt, mintha minden megdermedt, félúton megakadt volna…

2 megjegyzés:

  1. megértem gergőt, hogy ki van. szegényt tökre sajnálom de most már még izgalmasabb, hogy mi a manó folyik itt :D

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy így látod:D

    VálaszTörlés