7. fejezet

Hetedik fejezet ~ Utállak
 (Részlet)

(Gergő)

- GGGyyyeeeeeerrrreeeee! – suttogta indulatosan a lebegő alak.

- De, ha egyszerűen nem megy, akkor mit tegyek? – végre mindketten tudtak beszélni.

- Állj fel! – utasította Eszter.

- Nem tudok.

- PPróóóbbáááállld!

- Épp azt teszem – felelte kétségbeesetten.

- Próbááálllld, Gergőő, vaagy elvesszíítessz!!! – kapta az ultimátumot.

Végül minden erejét beleadta, s így elkezdett emelkedni, de a háttérben feltűnt a szürke alak, és a lánynak már fordult is a feje, s pont mikor teljesen elfordult, akkor állt fel Gergő.

- Várj! Sikerült! Felálltam! – ordította.

- Már késssőőő. Innnenn nem lááátom.

Egy merő izzadság volt mikor felébredt.

- Már késssőőő – hallotta a fejében újra meg újra. - Innnenn nem lááátom.

- Eszter! – mondta, majd nyúlt a telefonjáért, és a kijelzőn meglátta, hogy hat óra van, és ez kissé észhez térítette. Mert azok után, hogy arra kérte ő keresse majd fel, ha már tényleg hiányzik neki, túl megalázó lett volna, ha mégis ő tenné meg, ráadásul reggel hatkor.

- Nem futhatok el a saját álmaim elől! Nem emelhetem fel újra a falat, hanem helyette rá kell jönnöm, mit jelentenek ezek az álmok! Ez most a legfőbb feladatom! – határozta el magát. Majd eszébe jutott, hogy előtte áll még a nagyszülős ebéd is.