2017. július 2., vasárnap

Ha te azt tudnád! - BTS fanfiction - 1. fejezet

Ha te azt tudnád!
(Egy alternatív univerzumban)

Első fejezet: Boy In Luv






Suga:

Néha már az ébredés is borzasztóan fárasztó tud lenni. De még ha ezen túl is vagyok, nem bírom rávenni magam, hogy kikeljek az ágyamból. Minden energiámat és életkedvemet bevetem a csapatért, olykor viszont ez is kevés. Pedig ezen a napon még koncertünk is volt, ami mindig extázissal töltött el, de most még ez sem ösztönzött igazán. Így hát fejemre húztam a takarómat, és úgy tettem, mintha nem szólt volna már ötödjére az ébresztőm.
Jin már rég kiment a szobából. Egyszer ő is megpróbált felébreszteni, de azért is szerettem vele egy szobában lenni, mert ha ilyenkor erősen ellöktem magamtól, értette, és békén hagyott. De a többiek már nem voltak ilyen megértőek, főleg Jimin és Hobi.
Épp azon gondolkodtam, most vajon melyikük fog előbb feltűnni, amikor Jimin bejött hozzám:
- Suga, kérlek, kellj fel! – Kellett nekem az ördögöt a falra festeni!
- Túl fáradt vagyok. Hagyj még pihenni, kérlek! – Még a takarót is ráhúztam közben a fejemre.
- Jaj, te! Miért vagy ennyire szörnyen aranyos, amikor nem akarsz felkelni? – kérdezte kedvesen, hisz Jiminnie ilyen volt, mindig mindenkivel extra kedves.
- Hogy ne zargass, és folytathassam a szundizást – feleltem.
- Yoongi, légy szíves, ne kelljen keményebb módszerekhez folyamodnom! – Szokásosan megpróbálta a „kemény vagyok” szövegét, de jól ismertem, nem tudott kemény lenni, ezért is szerettem annyira.
- Jimin, könyörgöm! – vettem le a fejemről mindent, hátha a szomorkás arcom hatásos lesz.
- Az őrületbe kergetsz! – felelte, majd ő is bebújt mellém.
- Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.
- Ha már elkezdenek veszekedni veled, hogy miért nem készülsz el időben, akkor legalább nem leszel egyedül a slamasztikában – felelte a legnagyobb nyugalomban, majd felém fordult, és rám mosolygott.
- Túl jó szíved van – jegyeztem meg.
- Megeshet.
Perceken át csak feküdtünk ott, mire J-Hope rontott be.
- Ébresztő! – ugrott ránk.
- Áú, ez fájt! – lökte le rólunk Jiminnie.
- Akkor tessék felkelni!
Jimin tekintete elárulta, hogy még mindig kitart amellett, hogy addig nem kel fel, amíg én rá nem szánom magam. Őrületbe kergetett a kedvességével.
- Azonnal – adtam be a derekamat, amitől mindketten boldogok lettek.
- Már alig várom, hogy ismét színpadon legyünk. ARMY! – ütögette meg a hátamat Hobi.
- Igen, ARMY! – mondtam.
Hobi, az én napsugaram, a legjobb barátom, a lelkitársam… És még folytathatnám a sort. Érte mindig érdemes kikelnem az ágyból. Persze az ARMY-kért és a többi srácért is, de Hobi… ő más volt.


Jimin:

Hát persze, hogy most is J-Hope volt az, aki rá tudta venni, hogy felkeljen. Én mindig csak a második leszek, igaz? Mindenkivel nagyon jóban voltam, Yoongival is, de ez nekem nem volt elég. Vele több kellett, hogy legyen ennél, amit neki is éreznie kellett. Belebetegedtem volna, ha Hobival túl lépik a barátság határait… Azt egyszerűen nem tudtam volna elviselni.
Istenem, mintha tegnap lett volna, amikor az ügynökségen megismerkedtünk. Már mindenki bemutatkozott nekem, amikor megláttam egy magában gubbasztó fiút, aki háttal ült. Odamentem hozzá, mire ő megfordult és rám mosolygott. Soha senki nem váltott ki belőlem hasonló érzéseket, mint Suga. Miatta jöttem rá, miért nem voltam korábban szerelmes. Sohasem a nők tetszettek. Bár, hogy őszinte legyek, rajta kívül más sohasem tetszett. Most pedig, hogy az életem része volt, már nem is tudtam volna senkire úgy ránézni.
Bár néha, főleg, amikor nagyon rátaláltak J-Hope-pal egymásra, azt kívántam, bárcsak ne egy bandába kerültünk volna. Bárcsak ne kellett volna végignéznem, ahogy más lecsapja a kezemről. De ezek utána mindig észhez tértem, és megbántam, hogy mindez egyáltalán átfutott az agyamon. Inkább néztem végig, ahogy mással boldog, minthogy ne legyen a közelemben. Viszont bárhogy eltelt már két év azóta, hogy debütáltunk, még mindig nem lett könnyebb. Talán sohasem lesz, csak ha… De egyszerűen túl szép volt arra gondolnom, hogy ez valaha is több lehet szimpla barátságnál. Még ha Hobival nem is lenne semmi köztük, akkor sem biztos, hogy pont én tetszenék neki. Azonban egy valamit biztosra tudtam, Suga a fiúkhoz vonzódott. Azzal, hogy általa rájöttem a saját szexualitásomra, jobban kiszúrtam a félénk pillantásait, amikor jobban megnézett egy-egy pasit, míg ez egy nővel sem fordult elő nála soha. Amikor a többiek olyanokról beszéltek, hogy kinek milyen típusú lányok jönnek be, míg én próbálkoztam pár általánosságot mondani, hogy ne bukjak le, addig ő ott hagyott minket, hogy nincs kedve ilyen bugyuta dolgokhoz.
De még ha a fiúkhoz is vonzódott Yoongi, nagyjából semmi esély nem volt rá, hogy pont én leszek az, akibe képes lesz beleszeretni. Pedig én már egy éve szerettem. Azt hittem sokáig, hogy ez az érzés idővel, még ha nem is múlik el, legalább enyhülhet. De azt kellett tapasztalnom, hogy épp ellenkezőleg, napról-napra csak nőtt.



Suga:

Koncert közepén, amikor a Boy In Love című dalunkban rappeltem, Jimin mellém állt, majd a jobb kezével átkarolta a derekamat, és a mikrofonos karjával pedig elkezdett mutogatni, ezzel is kifejezve, milyen menőnek tartja, amit épp produkálok. Amivel egy baj volt, hogy zavarba hozott. Ráadásul nem szerettem, ha bárki is átkarolta a hátamat, főleg, ha az illető fiú volt. Még akkor sem, ha őt testvéremként szerettem.
A falam, amit az ügynökségbe való jelentkezésemkor felépítettem, még mindig szilárdan állt. Bár voltak pillanatok, amikor nehezebb volt épen tartani, mint ez a Jimin féle átkarolás esetén, de miután tovább haladtunk a dalban, és Jiminnie a színpad túloldalán volt, ismét minden a helyére került.

A koncertjeink általában sohasem maradtak meg teljes egészében a fejemben, inkább csak érzések, és egy-egy erősebb pillanat. Bár, amikor képeket vagy felvételeket láttam vissza, akkor egy az egyben újra átéltem, amit néztem, még akkor is, ha épp mást figyeltem, ami azért sokszor előfordult.
Ebből a showból, ami igazán megmaradt bennem, hogy Jungkook megint frenetikusan jól énekelt, már szinte jobban, mint stúdióban. Jinnek volt néhány díva pillanata, ami nem meglepő a mi vizuális királyfinktól. Monie ismét remek vezetőként csinálta végig a koncertet. V jó pár elmebeteg fejet vágott. Ilyenkor nagyon felnéztem rá, mert felvállalta magát úgy, ahogy volt. Míg én mindenki elől titkoltam, hogy a fiúk jönnek be. De elképesztően féltem attól, hogy ez kihatna a BTS-re, megromlana a csapatszellem. Bár tudtam, hogy támogatnának a többiek, mégis fennállt annak a veszélye, hogy már nem tudnának ugyanúgy rám nézni.
De amikor Hobi olyanokat csinált, mint most a koncerten, amikor elkezdte nekem produkálni magát, miközben rappelt, olyankor valami megdobogott a szívemben. Valami, amit egy barát, egy testvér iránt nem szabadna éreznem. Ilyenkor tényleg úgy gondoltam, hogy megérdemelném, hogy másként nézzenek rám. Minden ilyen alkalom után, alig tudtam a tükörbe nézni a szégyenérzetem miatt.
Ó, és persze Jiminnie, a csapat lelke. Nem elég, hogy rap közben közelebb került hozzám, mint azt én szerettem volna, de a koncert végén is arra lettem figyelmes, hogy Jimin kezét fogom a meghajlásnál. Mikor felnéztem, és megláttam a vidám arcát, kedvesen rámosolyogtam, amitől még jobb kedve lett, és erősen megszorította a kezemet. Már rég mindenki integetve ment le, de Jiminnie egyhelyben intett a közönségnek, és közben úgy ragaszkodott a kezemhez, mintha hozzá tartozna. Én ezt persze viccesen reagáltam le, elkezdtem húzni, mintha egy rossz kisgyerek lenne, aki nem akar hazamenni a játszótérről. Ez úgy látszott, a közönség tetszését is elnyerte, mivel üdvrivalgásban törtek ki.
- Jiminnie, hogy te sohasem nősz fel! – dörzsöltem meg a fejét a színpad mellett, miután visszakaptam a korábban birtokba vett a kezemet.
- Talán majd egyszer… - mosolygott rám vidáman.
Ezek után pedig nem vágytam semmire sem jobban, minthogy újra az ágyamban legyek. Ezért nem is voltam aktív a kocsiban, a hazafelé vezető úton, sőt párszor el is szenderedtem. De persze ezt a felpörgött többiek nem igazán hagyták. V folyton elkezdett lökdösni, amint kiszúrta, hogy alszom. Jungkook pedig valamilyen lányról beszélt fennhangon, akit kiszúrt a közönség soraiban.
- Egek, nem tudnátok egy kicsit befogni? – kérdeztem indulatosan.
- Bocsánat, kedves Min Yoon Gi hyung, amiért a te szívedet nem lehet olyan könnyen elrabolni – nevetett Jungkook. – Sőt, mint azt ma megtudtuk, a kezedet sem.
Ettől Jimin kicsit zavarba jött, mint aki most jött rá, hogy mit is tett.
- Ha te azt tudnád… – feleltem, de úgy tűnt, senki sem akarja tovább pedzegetni a témát, amitől megkönnyebbültem, és végül elfogadtam, hogy igenis várnom kell az alvással az ágyamig.



Jimin:

Lefekvéskor újra és újra két jelenetet játszottam le a fejembe. Amikor nem tudtam türtőztetni magam, és átkaroltam Yoongit, miközben rappelt, valamint amikor nem akartam a meghajlás után elengedni a kezét. Nem volt szokásom ilyeneket csinálni, de most egyszerűen nem tudtam magamon uralkodni. Egyre rosszabbul tűrtem, mennyire rajong Hobiért, és a koncert extázisában még inkább nem tudtam távol maradni tőle. De az, hogy egymás kezét fogtuk a meghajlásnál, már tényleg véletlen volt. Viszont mikor utána rám mosolygott, ott éreztem, hogy így vagy úgy, de fontos vagyok számára. Meg is szorítottam erősen a kezét, és igazából nem is realizáltam, hogy a többiek már rég lementek a színpadról. Azt hittem, még ők is integetnek. Yoongi keze pedig túlságosan illet az enyémhez. Pont annyival volt nagyobb, hogy az enyém jól illeszkedjen bele. Akkor realizáltam, hogy mit is csinálok, amikor elkezdett lefelé húzni. És mikor elengedtem, hirtelen mintha valami elkezdett volna fájni.
Ilyen az, amikor az ember megízlel valamit, amire már rég vágyott, de csak pár pillanat erejéig lehet az övé, mert utána azonnal köddé válik, és ismét csak a kísértés marad, ami viszont sohasem apad.

De volt valami, ami kárpótolt mindezek után, az álmom, amiben pont, hogy Suga volt a kezdeményezőbb.
- Jimin – suttogta a nevemet a fülembe, mikor épp azt vártuk, hogy felmehessünk a színpadra. – Ne merj szexi lenni, mert túl jó látványt nyújtasz nekem!
Ettől majdnem elájultam, és nem tudtam felfogni, hogy mondhatott ilyet. De nem volt időm hosszasan gondolkodni, mert a következő pillanatban már a színpadon táncoltunk. Hogy melyik dalunk és koreónk ment, magam sem tudtam, de a testem járt. Majd, mikor Yoongi mellé kerültem, rácsapott a fenekemre, és egy rövid pihenő alatt közölte, hogy megmondta, hogy ne legyek túl szexi.

Ekkor felriadtam, mert olyan gyorsan vert a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Az arcom pedig úgy lángolt, hogy meg kellett mosnom hidegvízzel.
- Jól vagy? – kérdezte Jin, aki épp a konyhából jött egy pohár vízzel.
- Igen, persze – feleltem.
- Úgy nézel ki, mint, aki maratont futott – jegyezte meg. – A koncert alatt sem voltál ilyen vörös.
- Jin hyung, nyugi, jól vagyok! Csak furcsa álmom volt, és kellett pár perc, hogy kiheverjem – vallottam be.
- Ú, ha valami izgi volt, akkor meséld el! – lett kíváncsi.
- Hidd el, számodra nem lenne izgi! – mondtam. – És amúgy is, már megnyugodtam, úgyhogy vissza is fekszem. Tégy te is úgy! – intettem a Sugával való közös szobája felé.
- Igenis, főnök! – emelte a kezét a fejéhez.
- A legidősebb a leggyermekesebb – mormoltam.
- Tessék? – kérdezte fáradt arccal.
  - Semmi… semmi… - Majd visszatérve az ágyamba, Yoongi mosolyára gondolva aludtam vissza.



(Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)

2 megjegyzés:

  1. Most kezdtem olvasni de nagyon tetszik már most. Az a baj hogy magamat ismerve én Jiminek fogok drukolni mivel ugy erzem ő fog hoppon maradni XD. Vagy legyenek harman vagy mindenkinek legyen parja nekem mindig ez a fontos nem szeretem ha valaki azomoru deeee meg ez csak az elso resz volt XD szoval nem vettem bele magam hogy kinek mikor hogy smint lesz az elete. :,) nekem nagyon tetszett szepen felhozom a lemaradasom. Egyik szokasom h mindig kommentelek igyekszem itt 8s megtartani amig fephozom magam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett az első felütés, és remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást. Nem lövöm le a poént, hogy ki lesz a befutó Yoonginál, de annyit elárulok, hogy meglesz mindhárom fiúnak a happy endje, úgyhogy emiatt ne félj, csak addig még rögös az út, de talán ettől csak még szebb lesz majd a végkifejlet. Kommenteknek pedig mindig örülök, ennél a történetemnél, ami annyira nem közkedvelt, mint a másik két hosszú k-pop ficim, pedig még inkább. :)
      Mese

      Törlés