Suga:
Hála az égnek, másnap csak két órát
gyakoroltuk az új koreónkat, és még párszor beiktattuk az I Need You-t és a Dope-ot.
Ezután mindenki mehetett volna a dolgára, mi azonban Jiminnel, ahogy előre
megbeszéltük, ott maradtunk még gyakorolni.
Ha valaki nemrég azt mondta volna nekem, hogy én
a szabadidőmben nem zenét írok, vagy pihenek, hanem önszántamból táncolok, akkor
kiröhögtem volna. De most mégse bántam, hogy így döntöttem, és azt sem, hogy
Jiminniet kértem meg, hogy segítsen. Hobival akárhányszor próbáltunk külön, az
általában annyiból állt, hogy lelassítva csináltam mindent, ő pedig megmondta,
milyen apróságokat javítsak. De ez is általában csak maximum fél óra volt. Most
azonban a rendes próba után, még két órát maradtam ott Jiminnel. Bár J-Hope-nak
is feltűnt, hogy maradunk, és rá is kérdezett:
- Ti nem jöttök?
- Nem, Yoongi megkért, hogy
gyakoroljak egy kicsit vele – felelte Jimin, és bár óvatosan mondta mindezt,
azért éreztem rajta, hogy büszke volt, amiért most először hozzá fordultam.
- Á, értem! – mosolygott Hobi, de
mintha nem lett volna igazán őszinte a mosolya. – Akkor én nem is zavarok. – Mint,
akinek valami sürgős dolga volt, el is viharzott.
Nagyon reméltem, hogy nem bántódott
meg, amiért most nem az ő segítségét kértem. Az elmúlt két évben így is annyi
idejét áldozta rám ezen a téren, már olykor kényelmetlenül is éreztem magam
emiatt. Nem is gondoltam arra, hogy megbánthatom azzal, hogy máshoz fordulok. Talán a
vezetőtáncos presztízsét sértette a dolog.
- Mi az a rész, amit a leginkább
szeretnél gyakorolni? – kérdezte vidámon Jimin. Legalább ő boldog volt.
- Azt, amelyikben többször is elől
állok – feleltem. Sohasem rajongtam azért, ha elől voltam, ilyenkor legszívesebben
mindig megkérdeztem volna az adott koreográfust, hogy miért nem valaki jobbat
rakott a helyemre. De nem volt szokásunk panaszkodni. Ekkor épp ezt dobta nekem a
gép. – Az a kedvenc részem a táncban. Persze végig nagyon jól akarom csinálni a
koreót, de mindig nagyobb a nyomás azoknál a soroknál, amelyeknél elől vagyok.
- Áhá! Jól van, akkor csináljuk meg
azt nagyon lassan – ajánlotta fel, és azt hittem, hogy ugyanúgy fogunk haladni,
mint Hobival, de ő teljesen más stílusban tanított.
- Nem gyakorolhatnánk azt a lábkiforgatást egy párszor? – kérdeztem.
- Dehogynem! – Majd először lassan,
utána viszont egyre gyorsabban csináltuk, és tényleg jobban ment.
- Kapsz három perc szünetet –
kegyelmezett meg nekem fél óra után.
- Köszönöm! – És már le is vetettem
magam a földre. – Nem tudom, hogy bírtok Hobival annyit táncolni.
- Mert ez a lételemünk, ahogy neked a
zongorázás és dalszerzés – felelte, miközben mellém ült.
- De azok közel nem ilyen fárasztóak.
Tudod, szeretek én táncolni, az első pár óráját a próbáknak kifejezetten
élvezem. Viszont, ahogy utána folyamatosan fogy az energiám, és minden mozdulat
egyre nehézkesebben megy, úgy egyre inkább szeretném abbahagyni. De ti ketten
olyanok vagytok, mint akik sohasem merültök le. Elképesztő! – mondtam lelkesen,
miközben a plafont kémleltem, és végre sikerült a légzésemet normalizálnom.
- Ez nagyon jól esett, Yoongi –
vallotta be, majd fölém hajolt, így eltakarta a plafon kilátásomat. –
Észrevetted, hogy mostanában sokkal kedvesebb vagy velem? – kérdezte, és
igazából nem lepett meg vele: már vártam, mikor tér ki rá.
- Elpuhítasz… Pfúúújjj –
grimaszoltam, amitől jóízűen elkezdett kacagni.
- Sajnálom – mondta, miközben ő is
lefeküdt mellém.
- Ne sajnáld! – tettem a fejem alá a
kezem. – Tetszik, hogy egyre jobban képes vagyok megnyílni neked. De ha téged
zavarnak a hülyeségeim, akkor mond meg nyugodtan! – féltem, hogy túlzásba
estem.
- Még hogy
zavarnak! – rúgott meg egy kicsit a lábával, majd valószínűleg véletlenül az
enyémmel összeérve hagyta.
És ekkor
történt valami: az egész testem libabőrös lett Jimin érintésétől. Ilyet még
Hobi sem váltott ki belőlem soha, tőle mindig elpirultam, de libabőrös még
senkitől sem lettem. Ez azonban megijesztett, ezért felpattantam, és kértem,
hogy vegyünk a legelejétől át mindent. De ezután sem lett jobb a helyzet. Jimin
mindent megmutatott aprólékosan, különböző tempóban, én pedig nem tudtam igazán
koncentrálni, mert megbabonáztak a tökéletes mozdulatai. Mindig is tetszett,
ahogy táncolt, de valahogy J-Hope szabadabb stílusa jobban megfogott. Ekkor, hogy közelről láttam, milyen precizitás és elegancia volt minden
mozdulatában, értettem csak meg igazán, mennyire tehetséges volt. Látszott a
klasszikus táncos múltja, ezt egyértelműen megállapítottam. Volt egy rész,
amikor fel kell ett ugranunk, és eddig nem vettem észre, milyen magasra ugrott,
ráadásul milyen könnyedén. De amellett, hogy precíz volt, amit csinált,
borzasztóan szexi is.
Még hogy
Jimin szexi! Ezt nagyon gyorsan ki kellett vernem a fejemből. Én egy olykor
eléggé mocskos szájú rapper voltam. Bár mindennél jobban vágytam arra, hogy
Jimin beleláthasson a lelkembe, de nem vonzódhattam testileg is hozzá. Egek,
mellé egy hozzá hasonló, angyali arcú lány illett!
Min Yoongi
és Park Jimin… Nem volt az az univerzum, ahol ez valóság lehetett! Mégis, minél
tovább táncolt nekem, annál jobban láttam, mennyire mániákus volt ezen téren, a szó
legnemesebb értelmében. Ez volt a kirakós eddigi legfontosabb része, amit
előtte valahogy nem vettem észre, de most már egyre jobban összeállt előttem a
kép, hogy ki is volt a mi Angyalunk. Azonban volt egy erős érzésem afelől, hogy még
volt egy nagyon fontos dolog, amit nem tudtam róla, de azt nem sejtettem, mi is
lehetett az. Egy valamit azonban egyre biztosabban tudtam: ha valaki igazán
összetörheti a szívemet a közeljövőben, az nem J-Hope volt, hanem Jimin.
Jimin:
Mikor
végeztünk a közös próbával, mi automatikusan maradtunk Yoongival. Ami senkinek
nem is tűnt fel, kivéve J-Hope-ot.
- Ti nem jöttök? – kérdezte
furcsálló tekintettel.
- Nem, Yoongi megkért, hogy
gyakoroljak egy kicsit vele – feleltem büszkén, hisz ha próbáltam volna, se
tudom tagadni, mennyit is jelentett ez számomra.
- Á, értem! – mosolygott kissé
erőltetetten Hobi, amitől bűntudatom lett. – Akkor én nem is zavarok – mondta, majd
el is viharzott.
Sugat láthatólag bántotta, hogy
J-Hope-ot nem érintette jól, hogy lecserélte rám, mint segítőjét. Lehet, önző
voltam, de igazából az ő érdeke miatt sem akartam, hogy tovább gondolkodjon
ezen, így gyorsan kérdeztem tőle valamit
- Mi az a rész, amit a leginkább
szeretnél gyakorolni?
- Azt, amelyikben többször is elől
állok. Az a kedvenc részem a táncban. Persze végig nagyon jól akarom csinálni,
de mindig nagyobb a nyomás azoknál a soroknál, amelyeknél elől vagyok –
felelte.
- Áhá! Jól van, akkor csináljuk meg
azt nagyon lassan – ajánlottam fel, és igyekeztem a legtürelmesebb és
segítőkészebb énemet elővenni, ahogy azt ő tette a zongoraoktatásnál. Közben
pedig végig próbáltam legalább egy kicsit palástolni, mennyire fontos volt nekem,
hogy végre én segíthettem neki.
- Nem gyakorolhatnánk azt a lábkiforgatást
egy párszor? – kérdezte, ami egyébként a kedvencem mozdulatom volt, így egy
csöppet sem bántam.
- Dehogynem! – Először lassan, utána
viszont egyre gyorsabban csináltuk, és a végére már szerintem jobban is ment
neki, mint nekem.
- Kapsz három perc szünetet – mondtam
fél óra után, mert tudtam, ha most nem pihenhet egy kicsit, akkor egyre
morcosabb lesz. Bár én úgy is nagyon szerettem.
- Köszönöm! – Mire észbe kaptam, már
a földön feküdt. – Nem tudom, hogy bírtok Hobival annyit táncolni – jegyezte meg.
- Mert ez a lételemünk, ahogy neked a
zongorázás és dalszerzés – feleltem, és nem tudtam ellenállni a felkínálkozó
helyzetnek, így leültem mellé.
- De azok közel nem ilyen fárasztóak.
Tudod, szeretek én táncolni, az első pár óráját a próbáknak kifejezetten
élvezem. Viszont, ahogy utána folyamatosan fogy az energiám, és minden mozdulat
egyre nehézkesebben megy, úgy egyre inkább szeretném abbahagyni. De ti ketten
olyanok vagytok, mint akik sohasem merültök le. Elképesztő! – mondta lelkesen, engem
pedig meghatott a tény, hogy valamiben felnézett rám Suga.
- Ez nagyon jól esett, Yoongi –
vallottam be, majd ismét nem sikerült türtőztetnem magam, így fölé hajoltom.
Miért volt olyan, mintha teljes
mértékileg rám szabták volna? Nem tudtam volna olyan dolgot mondani, amit
megváltoztatnék rajta. Pontosan olyan volt, mintha a saját ízlésem szerint lett
volna teremtetve. Ezért is nem érdeklődtem soha más iránt. Ha az ember
találkozott az igazival, utána már egyáltalán nem keltette fel a figyelmét, ha
egyeseknek némely vonása és tulajdonsága tetszett neki.
– Észrevetted, hogy mostanában sokkal
kedvesebb vagy velem? – kérdeztem, mert tudnom kellett, mennyire volt tudatos az
irányomba mutatott változása.
- Elpuhítasz… Pfúúújjj – kezdett el
grimaszolni, amivel mindig nagyon megnevetett.
- Sajnálom – mondtam, majd tovább
engedve a kísértésnek, lefeküdtem mellé.
- Ne sajnáld! Tetszik, hogy egyre
jobban képes vagyok megnyílni neked. – Pontosan ezt akartam hallani. - De ha
téged zavarnak a hülyeségeim, akkor mond meg nyugodtan!
- Még hogy
zavarnak! – reflexből belerúgtam kicsit, majd úgy csinálva, mintha véletlen
lenne, az övévvel összeérintve hagytam a lábamat. És éreztem, ahogy libabőrös
lesz az érintésemtől. Folyamatosan figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne
felejtsem el, ez még nem jelent semmit, csak közelebbi barátok lettünk, de a
szívem mélyén egyre inkább kezdtem elhinni, hogy tetszettem Yoonginak.
Végül
folytattuk a táncolást, és láttam, hogy úgy nézett rám, mint még soha. Néha arra
lettem figyelmes, hogy megbabonázva bámult, amitől olykor majdnem elrontottam a
sort. Azonban, mikor észleltem, hogy az
utolsó erőfoszlányai is odavesztek, elengedtem, de megbeszéltük, hogy másnap is
tartunk egy ilyen gyakorlós próbát, amit repesve vártam.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a
véleményetekre. Valamint jobb oldalt szavazhattok, hogy melyik párosnak
szurkoltok jobban.)
Tetszik nagyon ahogy végigvezeted mindenki (aki lényeges a sztoriban) szemszögéből a változásokat c:
VálaszTörlésVárom a folytatást.
Szia! Köszönöm, hogy írtál, és örülök ennek. Ez egy három főszereplős történet, mind egyenlően fontosak. Bár most J-Hope kicsit háttérbe szorult, de a következő fejezet épp ezért teljesen az ő szemszögéből íródott. :)
TörlésHúha, úgy tűnik, Sugának kezd megtetszetni Jimin.😍😍 Nagyon tetszett ez a rész is, folytasd!
VálaszTörlésIgen, hűha! Suga egyre inkább vonzódik Jiminhez. Hozom nemsokára a folytatást, de az most Hobira koncentrál. :)
Törlés