A szakadék szélétől - 90000 oldalmegnyitás

   Drága olvasóim!

   A fő ok, amiért ilyen hamar nekiültem helyzetjelentő posztot írni, az az, hogy rekordgyorsasággal növekedett az oldalmegnyitása 85000-ről 90000-re. Kicsit több, mint három hét kellett hozzá, ami nagyon sokat jelent nekem. És így még inkább reménykedem abban, hogy idén már a 100000 is meglesz. 😏

    A történeteimmel kapcsolatosan elsőként elnézést szeretnék kérni a Ha te azt tudnád! olvasóitól, mivel fogalmam sincs, mikor fogok tudni új fejezettel előrukkolni. Minden szép és jó volt addig, amíg eljutottunk a választáshoz, és hogy leírtam a két személynek ez milyen boldogságot okozott, plusz, hogy a harmadik fél mennyire összetört, és az alternatív univerzumos dolgokat is visszacsempésztem. Igen ám, de most jön a baj, hogy megvan már egy csomó ötletem, előre megírt részek, csakhogy a közvetlen előttem álló fejezettel szenvedek, de piszkosul. Minden egyes mondatért megküzdöttem, amit eddig leírtam, de még fél fejezet sincs meg. Így tényleg csak annyit tudok mondani azoknak, akik várják, hogy sajnálom. És nehogy bárki arra gondoljon, hogy direkt szorítottam háttérbe ezt a történetemet, mert a három hosszú k-pop ficim közül ez a legkevésbé felkapott! Ilyenről szó sincs, már csak azért sem, mert ez a történet volt az, ami beindított nálam valamit, ami miatt többet írok, mint életemben eddig bármikor. Pont ezért viselem borzasztóan a szívemen a sorsát, és inkább pihentetem, és majd akkor hozok új fejezetet, ha úgy érzem, hogy valami olyat tudtam írni, ami méltó átkötés lesz az azt követő fejezethez, ami majd némi időugrás után lesz. Úgyhogy, aki olvassa, ne aggódjon, hogy nem lesz folytatás! Lesz ám, még ha megkésve is kicsit! 😙

    Ezek után térjünk rá a Tört angolra, ami jelen pillanatban legfelkapottabb történetem, és amivel szerencsére nincs ihlet problémám, holnap hozom a 10. fejezetet, de közben már a 12-en dolgozom. Most is meg szeretném köszönni, hogy a facebookos csoportokban, ahol megosztom, és itt a blogon is sorra jönnek a pozitív visszajelzések. Az az egészben a legszebb, hogy nem hittem volna, hogy lesz olyan történetem, ami a Piton és a lánynál is sikeresebb lesz, és hogy pont a MarkJin ficimmel értem ezt el, az külön öröm számomra. Remélem, hogy ezután is tetszeni fog nektek, még ha keserédes is a dolog. 😊

    És ha már keserédes történetről van szó, a legújabb ficim nagyjából tízszer olyan sírós lesz, mint a MarkJines, vagy még inkább. A Nélküled nem kell a Mennyország alapja már hetekkel ezelőtt, sőt, szerintem már több, mint egy hónapja, hogy kipattant a fejemből. Láttam magam előtt TaeTaet és BamBamet kómában feküdni, és mellettük pedig Jungkook és Yugyeom állt. E köré kitaláltam egy történetet, de nagyon depisnek éreztem, és úgy voltam vele, majd ha egyszer meg lesz hozzá a hangulatom, akkor megírom egy one shotnak. Ezek után csak néha ugrott be ez a sztori, majd múlthét közepén  ismét ezen kezdtem el agyalni, és ki is ötlöttem, hogy V helyett Jungkook anyukája legyen a másik kómában lévő személy, majd a történet is sokat konkretizálódott a fejemben, és akkor eljutottam oda, hogy oké, lesz ami lesz, ha szarrá is bőgöm magam, leülök, aztán megírom egy two shotnak, vagy egy pár fejezetes ficinek. De hamar rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni olyan röviden kidolgozni, viszont olyan hosszúnak nem szánom, mint a másik két sorozatomat. Így is beleszakad majd a szívem, mire mindazt leírom, amit szeretnék. Egyébként ezt a ficimet féltem eddig a legjobban megosztani, pontosan amiatt, hogy ennyire sírós. De azért reménykedtem benne, hogy lesz olyan, aki vállalkozik ilyesmire, és azonnal jöttek is a biztató kommentek facebookon és a jelöléskérések hozzá, úgyhogy tényleg lett rá igény. Bár, mint a MarkJin ficimnél, itt is úgy gondolom, hogy a párosítás miatt is van ez, hiszen YugKook ficibe se futottam többe bele, mint MarkJinbe. Ráadásul ez YugBam is egyben, na meg ott van mellékpárosként JinSon. Ahogy a főszereplő páron, úgy rajtuk sem agyaltam különösen, magától jött számomra, hogy ők kellenek ide és kész. Lesz szerepük a sztoriban, mint arra a második részből már rájöhettetek. Tudom, hogy az nagyon sírós lett, kaptam is érte a fejemre nem egy embertől, de azért remélem, hogy velem tartotok. És készüljetek, ennél sokkal sírósabb fejezetek is jönnek még, csak éljem túl a megírásukat! 😭

    De írtam ebben a hónapban egy MarkJinson one shotot is, ami meglepően kifejezetten vidám lett. Egy kép ihlette az egészet, amin Jinyoung össze volt szerkesztve saját magával, mintha ikrek lennének. Azonnal beugrott, hogy ha tényleg kettő lenne belőle, akkor Jacksonnak és Marknak is jutna egy-egy, így nem féltékenykednének miatta. Meg is született a Kettőn áll a vásár, ami nagyon kellett az amúgy depisebb hangulatomhoz. És már szinte meglepő, hogy képes voltam ilyet írni, ha már minden hosszú ficim sírós mostanság. 😏

    Ha pedig sírás, tudom, hogy csak egy fejezetet hoztam ebben a hónapban az Oda...-ból, aminek a megírása és többszöri újraolvasása során ugyanúgy bőgtem, mint az azt megelőző fejezetnél, ha nem jobban. Egyszerűen most ez megy nekem, a sírós, szívbemarkoló történetek írása, és mivel minden ficimben hely is van ezeknek, így kiélhetem bennük magamat. Furcsán hangozhat, de ezekkel a történetekkel mentem meg a saját lelkemet a szakadék széléről. Nem tudom jobban kifejezni magam. Én most kb élettelen zombi lennék, ha nem lennének ezek a történeteim, jelen pillanatban ezek éltetnek (a novemberi Queen + Adam Lambert koncert mellet). Maga a tény pedig, hogy másokat is boldoggá teszek ezekkel az irományokkal, még inkább fontossá teszi őket számomra. 💓

   Lehet, hogy aki elolvassa ezeket a posztjaimat, az már unja az ömlengésemet azzal kapcsolatosan, mennyit jelent nekem, hogy hirtelen sokan kezdtek el olvasni, de tényleg csak az értheti azt, mennyit jelent ez nekem, aki már az előtt is követte a blgomat, hogy k-pop témában elkezdtem írni. Ha valaki nekem azt mondja júniusban, hogy nemsokára facebookon és a blogon is sorra kapom a kommenteket, és hogy az oldal havi megnyitása magasabb számokat mutat, mint valaha, kiröhögtem volna, hogy persze, majd pont az én blogommal lesz ez. Néha attól félek, hogy egyik nap arra kelek, hogy egy történetet sem írtam meg, ami a nyáron és ősszel született, és még mindig egy olyan blog írója vagyok, ahova elvétve téved fel valaki. Ha továbbra is marad ez a tendencia, amihez persze az is kell, hogy én is hasonló aktivitással írjak, akkor úgy hiszem, hogy talán jövő ilyenkorra megszokom a dolgot... 😅

    Egyébként ezzel a poszttal együtt 18 bejegyzés született ebben a hónapban, ami az augusztusi 16-ot is lekörözte. Meglátjuk, októberben mi lesz. 👍

   Akkor holnap jelentkezem a MarkJin ficim folytatásával, jövőhéten pedig MarkJint és YugKookot is hozok nektek. Amint tudom, folytatom a YoonMinSeok történetemet, valamint a már elkészült Oda... fejezetet is feltöltöm, mihelyst lesz időm csiszolgatni még kicsit. De készüljetek, kb minden írásom sírós lesz valamilyen szinten! 😢