Ha te azt tudnád! - BTS fanfiction - 23. fejezet

Huszonharmadik fejezet – Rózsaszín köd

 

Jimin:

Bár nem foghattam meg Yoongi kezét, sőt lehet a csókunkat is meglátta egy-két olyan ember, akinek nem szabadott volna, de most nem tudtam se félni, se szomorkodni. Ez volt életem legboldogabb napja. Csak sétáltunk a bolt felé, és olykor elmosolyodva egymásra pillantottunk, de abban a félénk tekintetben, amivel jutalmazott, ott volt minden, ami hiányzott az eddigi életemből. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy az elmúlt percek megtörténtek. Min Yoongi, életem szerelme engem választott, Jung Hoseok helyett, akibe évek óta szerelmes volt. Azt hittem, ilyenek csak filmekben és könyvekben vannak, hogy vert helyzetből mégiscsak kijöhet az ember győztesként. De a szívnek nem tudnak a statisztikák parancsolni. Yoongi szíve pedig hozzám húzott jobban.

Bár nagyon megijedtem, miközben beszélt. Eléggé komoran kezdte, és szinte százszázalékosan biztos voltam benne, hogy most fogja végérvényesen összetörni a szívemet, amit soha senki sem tud majd meggyógyítani. Abban a pár pillanatban lepergett előttem a jövőbeni életünk, az, hogyan kell végig néznem, milyen remek párost alkotnak majd Hobival, és hogy idővel a banda és a rajongók is elfogadják a tényt, hogy őket igenis egymásnak teremtette a sors. De Suga pont, hogy arra próbálta felhívni a figyelmemet, hogy igenis semmi nem volt előre elrendelve. Ő saját akaratából úgy döntött, hogy engem választ, és ha kell, kőbevési, hogy most már mindig én leszek az első számára. Folyton meg tudott lepni, és ennél szebb és örömtelibb meglepetésben nem is lehetett volna részem.

Van abban valami szép, amikor az ember már felad egy versenyt, de az utolsó száz méteren mégiscsak sikerül előznie, és ő ér be elsőként a célba. Végig vezetni is remek érzés, de a legvégén megváltoztatni az eredményt, egy nagyon egyedi dolog. Ráadásul most nem díjról és elismerésről volt szó, hanem Hobival a szívünk legfőbb vágyáról. De mégsem tudtam nyugodtan örülni a boldogságomnak, mivel az J-Hope szomorúságát eredményezte. Azonban ezen a napon úgy volt a természetes, hogy a saját örömöm az ő szenvedése fölé kerekedett.

Nem beszéltünk Yoongival semmit, míg vásároltunk, se a hazafele úton. Én a betegsége alatt, ő pedig most a vallomásával elmondott mindent, amit akart. Elcsattant az első csókunk is, amire visszagondolva is átjárta a melegség a szívemet. Az, hogy már nem csak mint két barát vásároltunk és sétálgattunk, hanem mint egy pár, az ott akkor a mindenséget jelentett számomra.

Mikor beléptünk az ajtónkon, furcsa érzés fogott el, hisz minden pontosan olyan volt, mint mikor elmentünk, a többiek is szinte ugyanazt csinálták éppen. Azonban mi teljesen másként tértünk vissza, de ez láthatólag senkinek sem tűnt fel. Egy valakinek a kétségbeesett tekintetét viszont, ha akartam volna, se tudom figyelmen kívül hagyni. J-Hope tudta, hogy veszített, és talán az én bocsánatkérő pillantásom volt az, ami miatt végérvényesen megbizonyosodhatott róla.

- Asszem, elmegyek egy kicsit, öhm… - pattant fel közben, és látszott, hogy nem tudja, mit is találjon ki hirtelen. – Táncolni. Túl rég próbálgattam egyedül. – És mire bárki mondhatott volna valamit, Hobi márt ott sem volt.

Yoongi nem nézett rám, de láttam rajta, hogy majd megszakadt a szíve, hisz ő is tudta, hogy miattunk menekült el. Annyira sajnáltam a szerelmemet. El se tudtam képzelni, milyen lehet ilyen helyzetbe kerülni. Igazából, abba sem tudtam, és nem is akartam soha belegondolni, milyen lehet másba szerelmesnek lenni, aki nem Suga. De már nem is kellett.

- Jimin, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte TaeTae, mivel valószínűleg ő is sejtett valamit a dologból.

- Persze – feleltem, majd el is indultam a közös szobánk felé, ami így, hogy Hobi elment táncolni, csak a miénk volt.

- Jimin, te sugárzol – állapította meg, amint bezártam az ajtót. – Csak nem? Jiminnie, téged választott, igaz? – annyira lelkes volt, hogy beleszakadt volna a szívem, ha nemet kellett volna neki mondanom, azonban szerencsére más volt a helyzet.

- Igen – vallottam be, majd ismét megteltek könnycseppel a szemeim.

- Mondtam! Mondtam! Mondtam! – mosolygott teli vigyorral, de azért igyekezett lehalkítani a hangját, már amennyire ilyen boldogan sikerült neki. – Annyira örülök neked. – Mire észbe kaptam, már a karjaiban szorított.

- El sem hiszem, Tae! Nálad jobban senki sem tudja, mennyire szeretem őt, és hogy ez mennyit jelent nekem – szipogtam a vállának, majd elengedett és megfogta a könnycseppjeimtől nedves arcomat, és mosolyával még több fényt hozott az amúgy is fénnyel teli napomba.

- Hát tényleg nem – mondta végül. – Gyere, üljünk le! – mutatott az ágyainkra. – És akkor mesélj! Semmilyen részletet ne hagyj ki! A legszaftosabb dolgokat is hallani akarom, bárhogy a barátaimról van szó – kacsintott.

- Jaj, te! – töröltem le ezalatt az arcomat, majd elkezdtem neki mesélni onnantól kezdve, hogy már reggel úgy ébredtem, hogy éreztem, ma valami megváltozik, és rögtön sejtettem is, hogy Yoongi döntött. Végül eljutottam a belépésünkig, és Hobi egyértelmű elrohanásáig.

- Hűha! – tátott szájjal nézett rám. – Ez konkrétan olyan volt, mint egy filmből kivágott jelenet. Míg meséltél, láttam is magam előtt az egészet, hogy mikor épp kire közelít rá a kamera, és hallottam, milyen zene megy a háttérben.

- Egyértelmű, hogy rögtön filmes fejjel gondolkodsz. Néha úgy érzem, pályát tévesztettél – jegyeztem meg.

- Nem, nem – hessegette el a gondolatomat. – De egy biztos, azért nem hittem volna, hogy Yoongi ilyen romantikus típus.

- Én mindig is tudtam, csak abban nem mertem sokáig reménykedni, hogy ezt valaha a saját bőrömön is megtapasztalhatom – suttogtam magam elé meredve, mivel még mindig hihetetlen volt, mik történtek velem ezen a reggelen.

- Nem tudod felfogni, hogy tényleg szeret, igaz? – látott át rajtam.

- Túl szép, hogy igaz legyen.

- Dehogyis túl szép! Majd megtapasztalod te még, hogy ezután sem lesz minden olyan egyszerű – váltott át komollyá a hangja. – Hidd el, amint elszáll a rózsaszín köd, és rájössz, hogy nem elég, hogy ezáltal összetörtétek az egyik legjobb barátotoknak a szívét, még ott lesz a titkolózás is, hogy a másik három tag, és ami még fontosabb, a vezetőség meg ne tudja, hogy együtt vagytok. Mert ki tudja, ennek milyen következményei lesznek – hadarta, ami egy pofoncsapással ért fel nálam.

- Az igen, te aztán jó alaposan átgondoltad ezt! – néztem rá megijedve.

- Sajnálom, ha lelomboztalak, de tudod, míg te a szerelmi háromszögben őrlődtél, én sokat gondolkodtam rajtatok. 

   - Tae… - nem tudtam, mit mondjak. Az ilyen dolgokban mutatkozott meg igazán, miért is ő volt a legjobb barátom. Igaza volt, az utóbbi időben csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon Yoongi kit választ közölünk Hobival. Előtte pedig csak epekedtem utána, és meg sem fordult a fejemben, hogy valaha tényleg egy pár leszünk, így az a veszély sem állt fenn, hogy a kapcsolatunk milyen rossz dolgokat vonzhat magával. De az én drága barátom előrelátóbb volt, és ezért is imádtam. – Köszönöm, hogy vagy nekem – öleltem magamhoz.

- Én is, hogy itt vagy nekem. Tudod, hogy a debütálásunk előtt te voltál az, aki minden nehézségen átsegítettél. – Erre csak egy bólogatással reagáltam. – Itt az idő, hogy viszonozzam mindezt.

- Nem kell semmit sem viszonoznod, hisz nem azért voltam ott melletted, hanem mert törődőm veled.

- Ahogy én is veled – állt fel közben az ágyáról. – Na, de most igenis húzd fel ismét magad elé a rózsaszín ködöt!

Nem kellett többször kérnie, amint magamra hagyott, az elmémben újra és újra lejátszottam Yoongi vallomásának minden egyes másodpercét, és azt az euforikus érzést, amit a csókunk váltott ki belőlem, amire már évek óta vágytam, és amihez foghatót életemben nem tapasztaltam még.

(Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)